Dió
A diófa Magyarország egész területén megtalálja a szükséges életfeltételeit, vagyis egyedi fákat vagy ligetes tájgyümölcsöket bárhová ültethetünk. A gazdaságos árutermesztéshez azonban maradéktalanul ki kell elégíteni a termőhellyel szemben támasztott igényeit.
Hazánk területe a dió természetes elterjedési területének északi határához közel van, ezért a hűvösebb országrészek alkalmatlanok üzemi diótermesztésre. A nyugalmi időszakra jól felkészült fák a téli fagyokat károsodás nélkül elviselik. A késő tavaszi fagyokra a korán fakadó fajták fokozottan érzékenyek. A diófa a túlzott nyári hőséget is nehezen viseli, főként ha ez szegényes vízellátással párosul. Emellett a dió a nagyon fényigényes növények egyike.
A diófa természetes előfordulása a folyók felső folyásának árterében van. Jellegzetes folyókísérő növény, ebből eredően fokozott vízigénye meghatározó jellegű a termesztésben.
A dió évi vízszükséglete 800-1000 mm. A dió a mélyrétegű, levegős, jó vízgazdálkodású talajon fejlődik kielégítően.
Szinte közismert az a megállapítás, hogy a diófa természete folytán minden céltudatos beavatkozás nélkül is szép, szabályos koronát nevel. Szentiványi szerint a Juglans regia a Király dió népies elnevezést azért kapta, mert koronáját hatalmassá fejleszti, hogy a környezetében élő egyéb növények rovására egyre nagyobb területen biztosítsa saját létfenntartását. Hosszú időszak, gyakran 12 év szükséges a fa teljes méretének kialakulásához. A természetes körülmények között fejlődő korona erősen elsűrűsödik és a termést csak a hosszú felkopaszodott vázágak végén hozza.
A diófát hosszú ideig magról szaporították és az első állományszerű üzemi ültetvényeket és magoncokból létesítették. A fák későn fordulnak termőre és nem mindig örökítik az anyafa előnyös tulajdonságait. Ezért mindenképpen oltványokat kell telepíteni.
Szentiványi szerint a diófa mélynyugalmi ideje viszonylag rövid, általában január elején befejeződik, de a kárpáti fajtakörhöz tartozó fajták csak nagyon hosszú téli felmelegedések után érzékenyek a téli lehűlésekre. Aminél késöbbi fakadású fajták előnyösebbek, mert így nagyobb valószínűséggel elkerülhetők a késő téli fagyok.
Alsószentiváni 117
Bőtermő, a hajtások átlag 45 % -a rakódik be terméssel Korán termőre fordul.
Szeptember harmadik dekádjában érik.gyümölcse kb. 36 mm átmérőjű, héja kissé barázdált világosbarna színű, a bél színe sárgásbarna, jó ízű. Béltartalma 48-51%. Könnyen törhető és tisztítható. Olajtartalma magas: 65 %. Fehérjetartalma: 18%.
Erős növekedésű, edzett. Fiatalon feltörekvő, később terülő koronát nevel. Gyors növekedésű. A termővesszők oldalrügyei nem hoznak nővirágot, így főként a csúcsrügyön terem.
Porzói:Milotai 10, Alsószentiváni 118, Pedro és Tiszacsécsi 2
Milotai 10
Igen bőtermő, a hajtások átlag 53%-ban rakódnak be terméssel. Korán termőre fordul. Szeptember vége35 mm átlag átmérőjű, gömb alakú. Héja sima, tetszetősen rajzolatos, sárgásbarna, a bél világos sárga, jó ízű, béltartalma 47-52%. Könnyen törhető és tisztítható. Olajtartalma magas: 68,4%, fehérjetartalma: 17,7 Középerős növekedésű, fiatalon feltörekvő, idősebb korban félgömb alakú. Termővesszői 20-25%-ban oldalrügyeken is hoznak nővirágot
Porzói: Tiszacsécsi 2, Alsószentiváni 117 , Pedro
Közönséges dió magonc
Magvetésből származó diófák, 8-12. évben hozzák az első termésüket.